Krenák Erzsébet
Okleveles kereskedelmi és marketing közgazdász, online marketing specialista / PPC oktató

Egészen fiatalon, hatéves korom körül tudatosult bennem, hogy rosszabbul hallok, mint a többiek. Ebből az időszakból inkább a nagyon kellemetlen, ugyanakkor vicces szituációk maradtak meg bennem, viszonylag élénken. Talán a legelső, hallássérülésemmel kapcsolatos emlékem az, amikor a barátnőmnél aludtam, akivel aztán villanyoltás után, alvás helyett inkább egész éjszaka sutyorogtunk, csacsogtunk. A halk suttogásnak persze a felét nem értettem, csak egyfajta alapzajt hallottam, de nem mertem ezt bevallani. Ezért inkább mindenre csak rámondtam, hogy igen, igen, persze. Aztán egyszer csak Timi – a barátnőm – nagy döbbenten megkérdezte: erre meg miért mondtad, hogy igen? Na, akkor lebuktam, hogy gyakorlatilag semmit sem értettem meg abból, amit mesélt nekem. Gyerekként ez a dolog nagyon zavart, szégyelltem magam, és igyekeztem az ilyen helyzetekben úgy intézni a dolgokat, hogy ne derüljön ki, hogy nem hallok jól.

Aztán általános iskola végén, pályaválasztás előtt kötelezően el kellett mennünk különböző egészségügyi felmérésekre. Az egyik egy hallásvizsgálat volt, ahol már műszerrel is kimutatták, hogy gond van a hallásommal. Emlékszem, be kellett ülnöm egy szobába az audiológus hölggyel, aki közölte, hogy ez az állapot csak rosszabbodni fog, szokjak hozzá a gondolathoz, hogy a közeljövőben szükség lesz hallókészülékre. Én viszont akkor, 14 évesen megfogadtam, hogy nekem csak akkor lesz hallókészülékem, ha az nem látszik. És el is kellett telnie közel húsz évnek, mire hajlandó lettem hallókészüléket hordani. Ezt az időszakot viszont az egész családom megsínylette. Hat éves koromtól egészen harminchat éves koromig hangosan kellett mindent mondani nekem, különben nem hallottam. És sokszor volt olyan, hogy megsértődtem, hogy miért kell kiabálni velem? Akkor viszont rendre a fejemhez vágták, hogy „De hát már ötször elmondtam, persze, hogy kiabálok!” Én meg még mindig nem értettem, ez frusztrációt szült mind nálam, mind annál, aki beszélni akart velem. A családtagjaim a maguk módján persze küzdöttek a helyzettel, időnként feldobták, hogy láttak hallásvizsgálat hirdetéseket, mi a véleményem, nem akarok-e elmenni, vagy enyhe célzásként prospektusokat hagytak az asztalon.

Én viszont sokáig csak azt láttam, hogy nagyok a készülékek, nagyon látszódna, túl feltűnő lenne. Amikor viszont rászántam magam, megmondom őszintén, nagyon meglepődtem, hogy mekkora javulást hozott a készülék az életminőségembe! Mert onnantól kezdve nem csak akkor értettem meg a beszélgetőpartnerem, ha szemből beszélt hozzám, hanem már értelmet tudtam kihámozni a suttogásból, és a legtöbbször azt is értettem, amikor a másik szobában mondott valaki valamit.

Emlékszem, micsoda döbbenetes élmény volt, amikor feltették az első hallókészülékemet, és úgy éreztem, visszakaptam a hangokat, például újra hallottam az óra tiktakolását! Hat éves korom óta nem hallottam ezt a hangot, már teljesen el is felejtettem, hogy létezik. Olyan hangokat kezdtem el hallani, amit korábban egyáltalán nem. Annyira lelkes lettem ettől, hogy bár az audiológus mondta, hogy a hallókészülékhez fokozatosan kell hozzászokni, először csak egy órát legyen benn, utána lehet egyre növelni a használati időt, de én rögtön az elejétől kezdve egész nap hordtam a készüléket, csak késő este, a lefekvéskor vettem ki.

Hát, én ilyen nagyon örültem annak, hogy újra jól hallok! Nálam nem volt olyan gond, hogy zavaró módon minden túl hangos lett volna. És az új hallókészülékem, az Oticon More pedig egész egyszerűen egy újabb szint. Mondhatni, tényleg kitárult vele a világ. Egészen apró neszeket is meghallok, amit még a régi készülékkel sem, ez nagyon érdekes számomra. És nem zavaróak a hangok. Eddig csak halójárati készülékeim voltak, mert azt tartottam a leginkább diszkrétnek. De az Audikánál, amikor az audiológommal, Grétával beszélgettem, megmutatta nekem, hogy milyen plusz funkciókat tud a fül mögötti készülék – telefonhoz, tévéhez, egyéb eszközökhöz csatlakoztathatom Bluetooth technológiával, tehát még vezeték sem kell, alkalmazás van hozzá, amivel aztán tényleg mindent tudok állítani. Nálam ez volt a döntő ok, amiért átváltottam fülmögötti készülékre, hogy remekül csatlakoztatható mindenféle eszközhöz. Most már vállalkozóként dolgozom az online térben, különböző tanfolyamokat tartok, leginkább az interneten, és nagyon hasznosnak gondoltam, hogy akár a laptopom hangját is hallhatom a hallókészülékben. Ezért próbáltam fel egy ilyen készüléket és rájöttem, hogy mindenféle félelmemmel ellentétben egyáltalán nem is látszik.

Egy dolog volt nagyon furcsa, a hajam hangja, amikor először feltettem a készüléket, azt meg kellett szoknom, de most már semmi gondom nincs vele. Az egyetlen dolog, amit egyszerűen nem tudok megszokni, a mentő- és tűzoltóautók szirénája. Az egyszerűen kegyetlen. Olyankor inkább erősen befogom a fülem, csak ne halljam. Még egy nagy különbséget felfedeztem a a régebbi készülékeim és az új, Oticon More között: ez pedig a szélzaj kezelése. Az előző készülékemmel majd’ megőrültem, amikor elkezdett fújni a szél, ki is kellett vennem. Ennél viszont semmi probléma nincs a széllel.

És egyszerűen imádom, hogy többé már nem okoz problémát az, hogy valamit félreértek, mert nem jól hallom, és most már nem kell hangosan szólni hozzám, nem kell ordíttatni a tévét, tényleg minőségi javulást hozott a hallókészülék az életembe. Az én készülékem tölthető, és egyébként roppant kényelmes, hogy nem kell állandóan azon izgulnom, hogy hoztam-e magammal elemet. Most csak azt nem szabad elfelejteni, hogyha utazunk, akkor a töltőt is be kell rakni, de mivel a hallókészülék töltője a telefontöltő mellett van otthon, így ez sem probléma, sosem felejtem el.

Biztos, hogy most már nem váltanék sem hallókészülék márkát, és más ellátóhoz sem mennék. Számomra szerencsés egybeesés, hogy az Audika Oticon hallókészülékeket forgalmaz. Az audiológusom nagyon alapos, a vizsgálat zökkenőmentes volt, a tájékoztatás alapos. Ráadásul, van egy olyan lehetőség, hogy távolról is be tudja állítani az audiológus a hallókészüléket, ami nekem nagy előny, mert én nem a szomszéd utcában lakom, így meg nem kell utaznom, ha kisebb beállítási probléma adódna. Ez egy applikáció, feltette a telefonomra, és használható is!

Az előző hallókészülékem egy másik gyártó készüléke volt. De most, az Oticonnal már tudom, milyen különbség lehet márka és márka között, egészen biztos, hogy az Oticont nem váltom le. Ez döbbenetesen tiszta hangot ad, figyeli a környezetnek a változását és ahhoz automatikusan beállítja a hangfeldolgozást, a programot. Én most ettől a készüléktől sem válnék meg semmi pénzért. De ez biztos személyfüggő, mert én egyébként mindenben nagyon-nagyon márkahű vagyok, nehezen lehet kizökkenteni a megszokott gyártótól. Itt biztosan segített az audiológus kedvessége és empatikus hozzáállása is. Számomra ebben az esetben az audiológus személye legalább olyan fontos, mert például, amikor bemegyek az Audika Halláscentrumba, akár csak kiegészítőkért, tisztítószerekért is, nagyon jól esik, hogy egyből üdvözölnek, emlékeznek arra, hogy milyen készüléket vásároltam, arra, hogy milyen problémákkal kerestem már őket. Tehát számomra a személyes kommunikáció is nagyon fontos!