A hallás és az egészség kapcsolata

Szenvedélyes beszélgetés egy baráti társaságban? Azt szeretné, ha képes lenne követni, amit mindegyikük mond, és zökkenőmentesen átirányítani a figyelmét közöttük amikor szüksége van rá? Hangos ventilátor hangja vagy közlekedési zaj van a háttérben? Nem szeretné, ha ezek a lényegtelen hangok megzavarnák, de mégis tudni szeretné, hogy ott vannak? Játszik egy zenekar? Néhány ember éljenez? Élvezni akarja a hely hangulatát, de mégis követni szeretné, hogy mit mondanak a barátai? Inkább a csendes erdei sétákat kedveli? Lehet, hogy szeretné, ha a madarak éneke és a levelek zizegése is az élmény része lenne. Ez csak néhány példa, de a legtöbb mindennapi hallási helyzetben szeretnénk, ha könnyen tudnánk bizonyos hangokra összpontosítani, de azt is szeretnénk, ha tudatában lehetnénk annak, hogy mi történik körülöttünk, és szükség esetén újra összpontosítani a figyelmünket. Mi kell ahhoz, hogy ezt elérjük?

Az agy számára a több tényleg több

A hallás biopszichoszociális folyamat, amely magában foglalja az érzékszervi észlelést, a megismerést és a viselkedést.

A hallás biopszichoszociális folyamat, amely magában foglalja az érzékszervi észlelést, a megismerést és a viselkedést.

A hangok értelmezéséhez folyamatosan kombináljuk érzékszervi, kognitív és szociális képességeinket (Pichora-Fuller et al., 2017; Meyer et al., 2016 – lásd a lenti (fenti) ábrát).A képességek e finom egyensúlyának köszönhetően mi, emberek rendelkezünk azzal a képességgel, hogy sikeresen eligazodjunk az élet összetett kakofóniájában. Ahhoz, hogy ez működjön, a teljes hangképet először helyesen kell továbbítani a fülön keresztül, és pontos idegi kóddá kell alakítani, amely a hallóidegen keresztül halad, mielőtt eléri az agytörzset és az agyban lévő hallásközpontot (Man & Ng, 2020; Lesica, 2018) – ezek a mi érzékszervi-hallási készségeink. A hallókéregből kiindulva az agynak ezután tájékozódnia kell a beérkező hangkép elemei között (O’Sullivan et al., 2019; Puvvada & Simon, 2017), és más speciális agyterületekkel való kölcsönhatás révén minden adott pillanatban a fontos hangokra kell összpontosítania, hogy megértsük és emlékezzünk arra, ami számunkra fontos (Man & Ng, 2020; Shinn-Cunningham et al., 2017) – ez határozza meg a kognitív hallási készségeinket. Miután az összes fontos hangot az egész hangkép kontextusával összefüggésben értelmeztük, tudunk dönteni és cselekedni, hallgatni és beszélni, figyelni és reagálni a körülöttünk zajló eseményekre, tájékozódni a környezetünkben és kommunikálni másokkal (Pichora-Fuller, 2016; Borg et al., 2008) – ez alkotja a szociális halláskészségünket.

Ma már bőséges tudományos bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a halláscsökkenés nem csak a hallórendszer érzékszervi részét érinti (Moore, 2007), hanem a hallás területén túl is fontos következményekkel jár a kognitív és szociális képességeinkre nézve (pl. Livingston et al., 2020; Edwards, 2016; Campbell & Sharma, 2014; Rönnberg et al., 2013; Strawbridge et al., 2000; áttekintésért lásd Man & Ng, 2020). A halláscsökkenés a fület és az agyat összekötő komplex hallópálya számos különböző részéből eredhet. Fontos, hogy bárhol is történjenek ezek a változások először, jellemzően az agyba küldött rosszabb idegi kódot eredményeznek (Lesica, 2018). Az agy kevesebb információt kap, és ez az információ kevésbé pontos, ami kihívást jelent a hallássérültek számára a kognitív és szociális készségeik sikeres használatában. Az agy számára több és pontosabb információt biztosítani tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy a hallássérültek optimális hallási stimulációt kapjanak, és a lehető legnagyobb javulást érjenek el kognitív és szociális téren. Ez a kulcsfontosságú felismerés a fő mozgatórugója az Oticon More™ audiológiai tudásának, amely a BrainHearing™ legújabb ismeretein alapuló, teljesen új szintű hallásgondozási technológiát nyújt (Man & Ng, 2020).

Hivatkozások:
Borg, E., Bergkvist, C., Olsson, I. S., Wikström, C., & Borg, B. (2008). Communication as an ecological system. International Journal of Audiology, 47(sup2), S131-S138.
Campbell, J., & Sharma, A. (2014). Cross-modal re-organization in adults with early stage hearing loss. PloS one, 9(2), e90594.
Edwards, B. (2016). A model of auditory-cognitive processing and relevance to clinical applicability. Ear and hearing, 37, 85S-91S.
Lesica, N. A. (2018). Why do hearing aids fail to restore normal auditory perception? Trends in neurosciences, 41(4), 174-185.
Livingston, G., Huntley, J., Sommerlad, A., Ames, D., Ballard, C., Banerjee, S., … & Costafreda, S. G. (2020). Dementia prevention, intervention, and care: 2020 report of the Lancet Commission. The Lancet.
Man K. L., B., & H. N. Ng, E. (2020). BrainHearing™ – The new perspective. Oticon Whitepaper. O’Sullivan, J., Herrero, J., Smith, E., Schevon, C., McKhann, G. M., Sheth, S. A., … & Mesgarani, N. (2019).
Hierarchical Encoding of Attended Auditory Objects in Multi-talker Speech Perception. Neuron, 104(6), 1195-1209.
Pichora-Fuller, M. K., Alain, C., & Schneider, B. A. (2017). Older adults at the cocktail party. In The auditory system at the cocktail party (pp. 227-259). Springer, Cham.
Puvvada, K. C., & Simon, J. Z. (2017). Cortical representations of speech in a multitalker auditory scene. Journal of Neuroscience, 37(38), 9189-9196.
Rönnberg, J., Lunner, T., Zekveld, A., Sörqvist, P., Danielsson, H., Lyxell, B., … & Rudner, M. (2013). The Ease of Language Understanding (ELU) model: theoretical, empirical, and clinical advances. Frontiers in systems neuroscience, 7, 31.
Shinn-Cunningham, B., Best, V., & Lee, A. K. (2017). Auditory object formation and selection. In The auditory system at the cocktail party (pp. 7-40). Springer, Cham.
Strawbridge, W. J., Wallhagen, M. I., Shema, S. J., & Kaplan, G. A. (2000). Negative consequences of hearing impairment in old age: a longitudinal analysis. The Gerontologist, 40(3), 320-326.

A hallás és az egészség kapcsolata

Szenvedélyes beszélgetés egy baráti társaságban? Azt szeretné, ha képes lenne követni, amit mindegyikük mond, és zökkenőmentesen átirányítani a figyelmét közöttük amikor szüksége van rá? Hangos ventilátor hangja vagy közlekedési zaj van a háttérben? Nem szeretné, ha ezek a lényegtelen hangok megzavarnák, de mégis tudni szeretné, hogy ott vannak? Játszik egy zenekar? Néhány ember éljenez? Élvezni akarja a hely hangulatát, de mégis követni szeretné, hogy mit mondanak a barátai? Inkább a csendes erdei sétákat kedveli? Lehet, hogy szeretné, ha a madarak éneke és a levelek zizegése is az élmény része lenne. Ez csak néhány példa, de a legtöbb mindennapi hallási helyzetben szeretnénk, ha könnyen tudnánk bizonyos hangokra összpontosítani, de azt is szeretnénk, ha tudatában lehetnénk annak, hogy mi történik körülöttünk, és szükség esetén újra összpontosítani a figyelmünket. Mi kell ahhoz, hogy ezt elérjük?

Az agy számára a több tényleg több

A hallás biopszichoszociális folyamat, amely magában foglalja az érzékszervi észlelést, a megismerést és a viselkedést.

A hangok értelmezéséhez folyamatosan kombináljuk érzékszervi, kognitív és szociális képességeinket (Pichora-Fuller et al., 2017; Meyer et al., 2016 – lásd a lenti (fenti) ábrát).A képességek e finom egyensúlyának köszönhetően mi, emberek rendelkezünk azzal a képességgel, hogy sikeresen eligazodjunk az élet összetett kakofóniájában. Ahhoz, hogy ez működjön, a teljes hangképet először helyesen kell továbbítani a fülön keresztül, és pontos idegi kóddá kell alakítani, amely a hallóidegen keresztül halad, mielőtt eléri az agytörzset és az agyban lévő hallásközpontot (Man & Ng, 2020; Lesica, 2018) – ezek a mi érzékszervi-hallási készségeink. A hallókéregből kiindulva az agynak ezután tájékozódnia kell a beérkező hangkép elemei között (O’Sullivan et al., 2019; Puvvada & Simon, 2017), és más speciális agyterületekkel való kölcsönhatás révén minden adott pillanatban a fontos hangokra kell összpontosítania, hogy megértsük és emlékezzünk arra, ami számunkra fontos (Man & Ng, 2020; Shinn-Cunningham et al., 2017) – ez határozza meg a kognitív hallási készségeinket. Miután az összes fontos hangot az egész hangkép kontextusával összefüggésben értelmeztük, tudunk dönteni és cselekedni, hallgatni és beszélni, figyelni és reagálni a körülöttünk zajló eseményekre, tájékozódni a környezetünkben és kommunikálni másokkal (Pichora-Fuller, 2016; Borg et al., 2008) – ez alkotja a szociális halláskészségünket.

Ma már bőséges tudományos bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a halláscsökkenés nem csak a hallórendszer érzékszervi részét érinti (Moore, 2007), hanem a hallás területén túl is fontos következményekkel jár a kognitív és szociális képességeinkre nézve (pl. Livingston et al., 2020; Edwards, 2016; Campbell & Sharma, 2014; Rönnberg et al., 2013; Strawbridge et al., 2000; áttekintésért lásd Man & Ng, 2020). A halláscsökkenés a fület és az agyat összekötő komplex hallópálya számos különböző részéből eredhet. Fontos, hogy bárhol is történjenek ezek a változások először, jellemzően az agyba küldött rosszabb idegi kódot eredményeznek (Lesica, 2018). Az agy kevesebb információt kap, és ez az információ kevésbé pontos, ami kihívást jelent a hallássérültek számára a kognitív és szociális készségeik sikeres használatában. Az agy számára több és pontosabb információt biztosítani tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy a hallássérültek optimális hallási stimulációt kapjanak, és a lehető legnagyobb javulást érjenek el kognitív és szociális téren. Ez a kulcsfontosságú felismerés a fő mozgatórugója az Oticon More™ audiológiai tudásának, amely a BrainHearing™ legújabb ismeretein alapuló, teljesen új szintű hallásgondozási technológiát nyújt (Man & Ng, 2020).

Hivatkozások:
Borg, E., Bergkvist, C., Olsson, I. S., Wikström, C., & Borg, B. (2008). Communication as an ecological system. International Journal of Audiology, 47(sup2), S131-S138.
Campbell, J., & Sharma, A. (2014). Cross-modal re-organization in adults with early stage hearing loss. PloS one, 9(2), e90594.
Edwards, B. (2016). A model of auditory-cognitive processing and relevance to clinical applicability. Ear and hearing, 37, 85S-91S.
Lesica, N. A. (2018). Why do hearing aids fail to restore normal auditory perception? Trends in neurosciences, 41(4), 174-185.
Livingston, G., Huntley, J., Sommerlad, A., Ames, D., Ballard, C., Banerjee, S., … & Costafreda, S. G. (2020). Dementia prevention, intervention, and care: 2020 report of the Lancet Commission. The Lancet.
Man K. L., B., & H. N. Ng, E. (2020). BrainHearing™ – The new perspective. Oticon Whitepaper. O’Sullivan, J., Herrero, J., Smith, E., Schevon, C., McKhann, G. M., Sheth, S. A., … & Mesgarani, N. (2019).
Hierarchical Encoding of Attended Auditory Objects in Multi-talker Speech Perception. Neuron, 104(6), 1195-1209.
Pichora-Fuller, M. K., Alain, C., & Schneider, B. A. (2017). Older adults at the cocktail party. In The auditory system at the cocktail party (pp. 227-259). Springer, Cham.
Puvvada, K. C., & Simon, J. Z. (2017). Cortical representations of speech in a multitalker auditory scene. Journal of Neuroscience, 37(38), 9189-9196.
Rönnberg, J., Lunner, T., Zekveld, A., Sörqvist, P., Danielsson, H., Lyxell, B., … & Rudner, M. (2013). The Ease of Language Understanding (ELU) model: theoretical, empirical, and clinical advances. Frontiers in systems neuroscience, 7, 31.
Shinn-Cunningham, B., Best, V., & Lee, A. K. (2017). Auditory object formation and selection. In The auditory system at the cocktail party (pp. 7-40). Springer, Cham.
Strawbridge, W. J., Wallhagen, M. I., Shema, S. J., & Kaplan, G. A. (2000). Negative consequences of hearing impairment in old age: a longitudinal analysis. The Gerontologist, 40(3), 320-326.